Csak a jó meleg Afrika...

Az előző hónapban a Földközi-tenger északi partjain kialakult mediterrán stílussal foglalkoztunk. Most nézzük, milyen módival találkozhatunk a déli, azaz az afrikai partokon, mit érdemes ezekből stílusfrissítésként importálnunk, illetve melyek azok a jegyek, amelyek már amúgy is jelen vannak tárgykultúránkban.
Az előző hónapban a Földközi-tenger északi partjain kialakult mediterrán stílussal foglalkoztunk. Most nézzük, milyen módival találkozhatunk a déli, azaz az afrikai partokon, mit érdemes ezekből stílusfrissítésként importálnunk, illetve melyek azok a jegyek, amelyek már amúgy is jelen vannak tárgykultúránkban.

Afrika északi részén ma arab országok találhatóak, ám ez a vidék és lakosai a történelem során mindig is szoros kapcsolatban álltak az európai országokkal és kultúrával. A térség az ókorban a római birodalom része volt, majd a VIII. században az arabok hódították meg, akik egészen Spanyolország déli részéig jutottak. Magukkal hozták az akkor új vallást, az iszlámot, melynek szigorú előírásai az élet minden területét szabályozzák a napirendtől kezdve az étkezésen át a művészetekig, az építészetig.

A Tunéziába vagy Marokkóba látogató turisták egyik első gyakorlati problémája, hogy az észak-afrikai óvárosokban könnyű eltévedni. Az ember sokszor nem tudja, hogy közterületen van-e még, vagy már betévedt egy család otthonába. Ez nem véletlen. Az európai, tengelyekre és az azok metszéspontjában kialakult központokra épülő városszerkezet, a jól látható határok idegenek az iszlám építészettől. Ehelyett egymásból nyíló udvarok, fedett, folyosószerű sikátorok útvesztője fogadja az odatévedőt.

A központok kerülése jellemzi a templomok, azaz a mecsetek építészetét is. A vallás előírása szerint szükség van egy tiszta helyre, ahol el lehet mélyedni, a szellemet, a gondolatokat teljesen az Isten felé irányítani. Ehhez az kell, hogy semmi se zavarja az elmélkedőt. A terek megnyugvásra, meditálásra invitálnak, maga az iszlám szó is megnyugvást, megvilágosodást jelent.

A mecsetek nagy, szinte üres udvarokból, terekből állnak, ahol szinte alig lehet észrevenni a Mekka irányát mutató mihrábot és a pénteki prédikációhoz való szószéket. Egyes elemeket, technikai megoldásokat átvettek az ókori építészetből, mint például a kupolát vagy az oszlopsorokat, ám az ívek, a szerkezet merőben más lett az iszlámban. Hasonlítsuk csak össze a párizsi Notre Dame egyenes sorokban álló oszlopsorait a cordobai Nagy Mecset labirintusszerű oszloperdejével!

Másik jellemző vonás az anyagok álcázása. Az iszlám vallás szerint az anyag a szellemivel ellentétben bizonytalan, tökéletlen. Falakra, födémre ugyan szükség van, de azt színes mozaikokkal, aprólékos fafaragásokkal vagy gazdag stukkódísszel borítják. A padlóra színes, apró mintás szőnyegek kerülnek. Ettől mind a falak, mind a mennyezet, mind a padlózat súlytalannak, légiesnek hatnak. A díszítésül használt kalligráfiák pedig még inkább hozzájárulnak a szellemi elmélyüléshez, az imádsághoz.