Szauna ábécé I.

Bő egy évtizeddel ezelőtt a házi szauna még státusz-szimbólumnak számított, még akkor is, ha kiváló élettani hatásait egyébként mindenki elismerte. Ma viszont olyan választékkal találkozunk ezen a piacon, amely lényegében a panellakástól a családi házig minden igényt kiszolgál.
Bő egy évtizeddel ezelőtt a házi szauna még státuszszimbólumnak számított, még akkor is, ha kiváló élettani hatásait egyébként mindenki elismerte. Ma viszont olyan választékkal találkozunk ezen a piacon, amely lényegében a panellakástól a családi házig minden igényt kiszolgál.

Eredetileg a szauna egyszerű, csöndes, nem hivalkodó, elmélkedésre alkalmas hely, amely megköveteli használójától a bensőséges atmoszféra tiszteletét. Bár e tekintetben a vásárlói szokások kissé eltorzultak, nekem úgy tűnt, ezúttal a természetközeliség élményét nem tudta a tömegtermelés "lenyúlni": a piacot uraló finn, svéd és - külföldi liszenszek alapján dolgozó - hazai gyártók többnyire jó alapanyagokból jó végterméket állítanak elő. Bár kiszolgálják a presztízsigényeket is, a kínálat gerincét a hasznos, hétköznapi szaunák képezik - ezek közül nem egy ráadásul házilag is összeszerelhető, amivel komoly konkurenciát támasztanak a barkácsáruházak tömegtermékeinek.

Már itt érdemes elmondani, hogy a megmunkálás, a konstrukció és a felhasznált anyagok nagymértékben befolyásolják a szauna minőségét és élettartamát. A rendkívüli körülmények (magas hőmérséklet, folyamatosan változó páratartalom) a szaunában a felhasznált anyaggal szemben komoly követelményeket támasztanak. A fenti oknál fogva a szaunakabinok építéséhez a profi gyártók finn és kanadai faanyagot használnak. Ez a fa az éghajlati viszonyok, valamint a finn és kanadai famegmunkálási csúcstechnológia következtében olyan különleges tulajdonságokkal rendelkezik, amely biztosítja a szauna több éves, gondtalan használatát.

A szauna nagyságát a kényelmes, ülő helyzetben együtt szaunázók maximális számával szokás meghatározni: a szakemberek szerint például családi házban, lakásban a szauna 3-5 főig gazdaságos. A szauna létesítésének helyén elengedhetetlen a hidegpadló burkolat. Nagyobb szaunákhoz érdemes padlóösszefolyót is kiépíteni,a takarítás megkönnyítéséhez. A szaunakabin faburkolata mögötti falakat ajánlatos simára vakolni és alapfestéssel (diszperzióval) ellátni. Célszerű azzal is megbarátkozni, hogy a mindenható technika korában bizony a szaunában a szellőzés gravitációs. Ha a szaunát befogadó helyiség légtere kicsi, vagy nincs rajta ablak, úgy biztosítani kell a szaunából kiáramló használt levegő elvezetését.

Manapság - kivéve azokat az ínyenceket, akik a fatüzelésre esküsznek - a szaunák felfűtését, már csak a kényelmesség okán is, elektromos szaunakályhák biztosítják - ezek teljesítménye 3-22 kW-ig terjedhet -, ám azzal csak az üzletben szembesülünk, hogy a szaunakályhák 4,5 kW-ig működtethetők egy fázisról, míg a nagyobb teljesítményűek csak három fázisról (3x220V) üzemeltethetőek. A szükséges teljesítmény meghatározása egyébként a 0,8-1,2 kW/szauna-m3 tapasztalati számmal történik - eztán már csak egy jó villanyszerelőre és némi lelkierőre lesz szükségünk, amikor szétvésik a falat.

Előbb-utóbb szembekerülünk azzal a kérdéssel, hogy szendvicsszerkezetű vagy blokk szaunát válasszunk. Utóbbi, tehát a gerendaelemes változat ugyan kedveltebb Finnországban, ám erre lényegében csak a hagyománytisztelet lehet a magyarázat, hiszen hőszigetelése közel azonos a tömegtermelésre alkalmasabb másik fajtáéval. A szendvicsszerkezet lényege, hogy két kb. 15 mm-es lambériasor közé ásványgyapot szigetelést raknak a belső oldalon párazáró fóliával. Az elektromos kábelek részére beépített gégecsövek állnak rendelkezésre, a szellőzés pedig akkor lesz jó, ha egy bemenő és egy kimenő nyíláson történik. A gyári modellek egyébként dobozoltan érkeznek, részletes, fotókkal ellátott összeszerelési útmutatóval: az egységeket kódokkal látták el, ennélfogva lépésről lépésre akár házilag is összeszerelhetőek.
(Folytatjuk)