SztárnegyedHirlevél

Sztárnegyed

Jung Zseni AKTuális

Jung Zseni, a leginkább aktjairól híres fotóművész érett fejjel lett nagyvárosiból falusi lakos. Mindeközben anyuka, majd nagymama, aki még ma is maga cipeli a fotós felszerelését. Állítólag, amíg nem tudták a helyiek, hogy mit rejtenek a speciális formájú táskák, azt hitték, pecázni jár az Ipolyra.

- Amikor először kezdett aktokat fotózni, feltehetőleg furcsán néztek önre, mint nőre. Ez addig amolyan férfi privilégium volt.

- Lehet, de biztos vagyok benne, hogy nekem sokkal könnyebb volt aktot fényképezni, mint a férfi kollégáimnak. A női modellek ugyanis rögtön pózolni kezdenek a férfi fotósnak, mert így gondolják egyengetni a karrierjüket. Nálam ez fel sem merült, hál' istennek, mert amúgy csak a természetességgel tudok bármit is kezdeni.

- Ami önből is árad, s nem csak azért, mert elvonult a városból falura, hanem mert úgy látom, a munkája egyben az élete is. Sosem billent ki ez a köztünk szólva elég törékeny egyensúly?

- A látszat csal, mert a két dolog egy nő esetében sosem mosódhat össze. Megszültem és felneveltem két gyereket - egyikük, Anna Hollandiában tanár, a másik, András operaénekes itthon -, azaz egyfelől végeztem a klasszikus anyai teendőket, másfelől pedig szenvedélyesen dolgoztam a szakmámban. Véleményem szerint az a normális, ha az ember nem lihegi túl ezeket a dolgokat.

- Honnan a hit ebben a sokszor ronda világban, hogy a szép és a nemes dolgok felmutatásával jobbíthatunk környezetünkön?

- Onnan, hogy ezek az értékek megvoltak bennünk és élni is tudtunk velük, de most egy kicsit elvesztek valahol. Mindenütt azt tapasztalom, hogy az emberek kegyetlenül sóvárognak valami édeni után, csak nem tudják megfogalmazni azt. Ami feltehetően az örökérvényű szépség.

- Akkor is, ha manapság az erotika fogalma lényegében maga alá gyűrte a szerelemét?

- Nagyon csalóka dolog ez. Aki először veszi kézbe az aktokat ábrázoló munkáimat, valószínűleg meg lesz győződve arról, hogy a képek valódi szerelmek színhelyeit és szereplőit ábrázolják. Én magam is meglepődtem, amikor először nekibátorodtam, hogy páros aktfotót csináljak. Az első ennek megfelelően két lányról készült, s nagyon óvatosan azt a címet adtam neki, hogy A nővérek. Amikor azonban még így is amolyan csiklandós reakciók érkeztek, azt mondtam magamnak, próbálkozzunk meg a férfi-nő párok fotózásával, ebbe nem lehet belekötni, különben is engem a dolog esztétikája érdekel. Egy pozitív emberi cselekedet esztétikuma.

- Visszatekintve mennyire elégedett azzal a pályaívvel, amelyet végigjárt?

- Szerintem én vagyok az egyetlen nevetős és elégedett fotós ma Magyarországon. Ebben a szakmában is divat lett siránkozni. Biztos én vagyok a hibás, mert a modern új technikát nem akarom csinálni, nem vagyok hajlandó kilincselni, ráadásul hosszú városi lét után elköltöztem falura lakni. Ez persze védekezés, mert nem szeretem, ha megaláznak, ha nem fizetnek, és még sorolhatnám. Ettől függetlenül teljesen meg vagyok elégedve azzal, amit elértem. Sokat dolgoztam, hogy megéljek, de ezért sohasem kellett könyökölnöm. Ha már itt tartunk, egy érdekes történet az én falusi létemről. A nővérem társaságában éppen könyékig túrtam a földet, s az jutott eszembe, hogyha a német paraszt őseink látnának, biztos megmosolyognának. Ennek ellenére büszke vagyok arra, hogy óriási kertem és nagyon szép konyhakertem van.

- Néha azért le is fotózza ezt az "édenkertet"?

- Hát az kihagyhatatlan! Mindent egyedül csinálok, mert ez biztosítja a függetlenségem. Azt, hogy kizárjak minden esetlegességet. Aminek persze az az ára, hogy kint terepen, nyárban-fagyban, gumicsizmában mocsárban magam cipelem az állványt, a nagyfilmes gépet. Hogy mennyire csudabogárnak számítok én még Honton, jól példázza a következő történet. Buszra vártam, kezemben fekete tokban egy derítőlap, meg az állvány. Egyszer csak odaszól valaki: Horgászunk? Horgászunk? Pestre indultam, talán még ékszer is volt rajtam, de rögtön kapcsoltam, hogy az állványt pecabotnak, a derítőlapot pedig merítőhálónak nézték, mert ott az a természetes. Máskor meg a vonaton kérdezték: Volt kapás? Ha tudta volna az illető, hogy ez mit jelent a mi szakmai zsargonunkban!

Tóth Gábor Ákos

Nyomtatásra és gyengén látóknak!

Cikk információk:

Cím: Jung Zseni AKTuális
Dátum: '08.01.13
Kategória: Sztárnegyed
Következő cikk: » Mozart-dallamok korhű szerelmese
Előző cikk: « Györgyi Kálmán "gyűjteménye"

Kezdőlap

Hirdetés

Partnereink:







Minőségi parókák

Megrendelés: