Ahol a kert a világot szimbolizálja

Míg Nyugaton a geometrikusan elrendezett díszes kertek a pompát hivatottak megjeleníteni, a felkelő nap országában inkább a kikapcsolódást, a megnyugvást, a meditációt segítik elő. Nem véletlen, hiszen a japán kertművészet a sintó vallásban gyökerezik, amely istenei lakhelyeként már évezredek óta fákat és sziklákat jelöl meg.

S hogy mitől lesz egyre kedveltebb a nyugati országokban ez a fajta kertművészet? Nos, nem a vallási háttér áll a jelenség mögött, sokkal inkább a civilizációs ártalmak kivédésére tett újabb erőfeszítésünk. Tény, hogy a japán kert minden változatában a világot szimbolizálja, amellyel harmóniába kell kerülnünk. A különféle alakú kövek a hegyeket, az apró vagy nagyobb tavacskák a vizeket, a növények az erdőket jelenítik meg. Sziklákkal és homokkal kiegészítve akár a tengerpart képzetét is kelthetik. Az illúzió kedvéért a régiek még azt is megtették, hogy tengeri sót oldottak fel a tó vizében, és naponta tengervizet forraltak, hogy a párás tengeri levegőt imitálják.

A buddhista szellemben kialakított kertek bejáratánál kötelező elem a kőkút, amely egyébként a tisztasági szertartás fő eleme. A kertek fő tartozékai még az úgynevezett "tipegő kövek", amelyeket sohasem mértani rendben, de mindig az emberi léptekhez igazítanak. A zen típusú kertek legismertebb fajtája az úgynevezett teázókert. A teaszertartás hosszú ceremónia, ahol minden mozdulatnak kialakult koreográfiája van. Ma éppoly műgonddal zajlik, mint anno, amikor a kert békés magányában még egy kis kunyhót is építettek e célra. A "nyugati exportra" szánt zen kertek csoportja nem sétára, vagy teázásra szolgál, hanem az elmélyülésre. Itt semmi sem terelheti el a figyelmet a gondolkodásról. Fehér kavics és néhány kő szikár, majdhogynem ingerszegény együttese gondoskodik erről.

A ma ismert leghíresebb japán "mintakertet" Maeda Narihiro létesítette 1819-ben. A három domb és a két szabálytalan alakú tó között kanyargó patakokat festői hidacskák kötötték össze, a háttérben vízesések és különleges növények gazdagították az összhatást. Kötelező elem volt a cseresznyefa, az azálea, a nőszirom. Ugyancsak nélkülözhetetlen a kőlámpás, amely a leggyakoribb motívum a japán képeslapokon.

Nyomtatásra és gyengén látóknak!

Cikk információk:

Cím: Ahol a kert a világot szimbolizálja
Dátum: '07.05.21
Kategória: Lakásinfó
Következő cikk: » "Aszfaltvasalókról" hullámok hátára
Előző cikk: « Kelet gyöngye: a nő igazi ékszere

Kezdőlap

Hirdetés

Partnereink:







Minőségi parókák

Megrendelés: