ÉrtéktrendHirlevél

Értéktrend

Egy Parkinson-beteg naplója 10.

(Folytatás)

ÁLOMKÓR

Mindenem vészes gyorsasággal fogyott: pénz, paripa, fegyver. Úgy tűnt, hogy kimerítettem minden lehetőséget, miközben egyre betegebb és egyre szegényebb lettem – a szó szoros értelmében. Ugyanis 2001 áprilisában elveszítettem az állásomat – magyarul: felmondtak az Autóklubnál. Nagy szerencsém volt, hogy a Magyar Közlekedés szakmai hetilap főszerkesztője, Kiss Pál azonnal munkát adott nekem.

Ennél a hetente egyszer, de napilapos jelleggel megjelenő újságnál szerkesztőként dolgoztam négy évig. Kis szerkesztőségbe kerültem, ahol szinte pillanatokon belül kiderült, hogy valami nincs rendben velem. Jobbkezes lévén bal kézzel egereztem a számítógépnél, a korrektori bejegyzéseim egyre olvashatatlanabbá váltak, már a tördelő sem tudta olykor kisilabizálni.
Itt a legkellemetlenebb az volt, hogy bármikor el tudtam aludni. Rádőltem az asztalra és kész!

rTMS-TERÁPIA

A hűség városa, Sopron – akárcsak Pécs – kellemes hely. Itt rendezkedett be az agyi betegségek ellen mágneses terápiával küzdő specialista, prof. dr. Málly Judit főorvos, akihez egyhetes rTMS-kezelésre két, egymást követő évben is elmentem.

Egy barátom hívta fel a figyelmemet egy soproni specialistára, aki egyhetes mágneses kezeléssel (rTMS) küzd a Parkinson-kór, és néhány más, mozgásszervi betegség ellen.

A kellemest a várható hasznossal összekötve, két, egymást követő évben is elmentem a csodás Alpokalja fenyvesei között meghúzódó szállodába – sőt, másodszor már feleségem és kislányom is velem jött, hiszen a kezelés szanatóriumként működött, és felért egy igazi szabadsággal. A terápia délelőttönként zajlott és a mágneses kezelés mellett gyógytorna szerepelt a programban. Délutánonként viszont szabad voltam, mint madár.

Ezeket a csodás órákat felhasználva az egyik nap átruccantunk Ausztriába és megnéztük az akkor még működött Szafari-parkot – a kislányom még mindig emlegeti az ott látott állatokat.
Sétáltunk a Mariahilferen és a Grabenen, melynek végén megcsodáltuk Bécs legszebb templomát és elmentünk a Práterbe, ahol felültünk az óriáskerékre.

Visszaúton végigautóztunk a Fertő-tó osztrák oldalán, majd egy másik alkalommal a tó magyarországi partját és a fertődi kastélyt, valamint a fertőrákosi kőbányát is megnéztük.

Az egyik délutánt a soproni nyári bobpályán töltöttük, s hazafelé megálltunk Nagycenken, ahol a kastély és a kisvasút várt bennünket.
Az emlékek gyönyörűek, és életre szólóak, de a kezelés – legalábbis számomra – nem hozott javulást.

2002. augusztus 10-17. és 2003. június 1-7.
rTMS neuro-rehabilitáció Sopron (dr. Málly Judit)
Diagnózis: Parkinson-kór
Terapia: 1x10mg Jumex, 3x1/4 Madopar 250, 2x1/2 Sinemet CR 250, 3x1/2 Comtan 200

LESZÁZALÉKOLT ROKKANTNYUGDÍJASKÉNT

A kombinált kezelés ellenére a beteg panaszai az elmúlt években fokozatosan rosszabbodtak és kifejezetten a gyógyszerek mellékhatásaival összefüggő tünetek is kialakultak. Néhány hónapja hangulat- és alvászavar is társult az 1997-ben észlelt és egyre fokozódó mozgászavarokhoz.

Tömören fogalmazva és a szakkifejezéseket magyarul írva így foglalható össze az orvosi szakvélemény, amelyet 2004 októberében a leszázalékolásomhoz készült.

Hát, ide jutottam, és a leszázalékolás kapujában álltam. A nyári szabadságolások után ugyanis munkáltatóm javaslatára megkezdtem a három hónapig tartó leszázalékoltatási procedúrát. És 2004. december 29-ével rokkant nyugdíjas lettem. A bizottság 72 százalékos rokkantsági fokot állapított meg és négy évvel később esedékes felülvizsgálatot rendelt el.

(Folytatjuk)

Nyomtatásra és gyengén látóknak!

Cikk információk:

Cím: Egy Parkinson-beteg naplója 10.
Dátum: '13.03.19
Kategória: Értéktrend
Következő cikk: » Még mindig hódít a fehér bútor
Előző cikk: « Egy Parkinson-beteg naplója 9.

Kezdőlap

Hirdetés

Partnereink:







Minőségi parókák

Megrendelés: