Kisbútorok kalapács alatt
Réz András esztéta a megnyitón így beszélt az aukciós anyagról: "Állandó időzavarban vagyok. Pontosabban, néha összezavarodom, hiszen számomra hosszú időn át a múlt század a tizenkilencediket jelentette. S noha már lassan egy évtized telt el belőle, még mindig hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy ez itt már a huszonegyedik. Márpedig ez azt jelenti, hogy a múlt századi design és tárgykultúra már nem valamiféle távoli múlt, hanem egy bizonyos szegmensében az én gyerek- és fiatalkorom. Az apám bútorai. Az én bútoraim. Amikor rájuk gondolok, abban nincs semmiféle ünnepélyesség, emelkedettség. Miért is lenne? A hatvanas-hetvenes évek székeit saját ülepemmel koptattam, és a polcokon lévő tárgyakra, a csillárra, az edényeinkre sem gondoltam úgy, hogy egyszer majd design klasszikusokká válnak. Márpedig azzá váltak.
Most, ahogy elnézem a Ferenczi és Tsai Aukciósház mostani árverésének tételeit, nincs olyan érzésem, mintha a múlt szele csapna meg. Épp ellenkezőleg: ezekben a tárgyakban az ragad meg, hogy frissek, modernek. És egy kicsit szégyellem is magam, hogy annak idején miért is nem vettem észre a bennük lakozó szellemet, leleményességet, bátorságot és eredetiséget. A mostani aukció kínálatából az én személyes kedvenceim azok a kisbútorok, lakberendezési tárgyak, amelyek - megpróbálom szemléletesen megfogalmazni - fűszer-értékűek. Remek formakultúra, izgalmas anyagok, rafinált kézműves megoldások jellemzik őket, és annyira karakteresen izgalmasak, hogy egy-egy ilyen darab különleges ízt tud adni egy mai enteriőrnek. Hiszen a homogén, stílustiszta enteriőrök uralma már rég megdőlt. A lakberendezés is egy kicsit olyan, mint a fúziós konyha. Úgy gondolom, a fűszerpolcról semmiképp nem hiányozhatnak a huszadik század aromái."
Nyomtatásra és gyengén látóknak!
