PortréHirlevél

Portré

A stílusos rektor

null
A kultúra az emberi élet minőségének mértékegysége - tartja Kopek Gábor, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektora, ezért aztán miközben a stílusról úgy általában beszélgettünk, folyton belefutottunk aktuális, nagy helyi problémákba.

- A régi nagy korstílusokban mindig tetten érhető volt az emberi háttér. Ma ez már kevésbé mondható el, stílus szempontjából is szétforgácsolódott környezetben élünk...

- Igen, ma már mindent lehet a művészetben is, de ha ez a szabadság szabadosságba csap át, amelyek már méltatlanok az emberi léthez, akkor megálljt kell parancsolnunk. Ennek ellenére az általam vezetett intézmény nem a korlátokról szól, ez az egyetem a szabad gondolkodás, a jó értelemben vett provokáció táptalaja, ahol arra vállalkozunk, hogy növendékeink személyiségét megerősítsük. Mi segíteni szeretnénk abban, hogy kérdéseket tudjanak feltenni, és minimalizáljuk az őket érő gátakat. Én azt gondolom, hogy ennek a mai világnak a szétesettsége abból is eredeztethető, hogy nem hangoznak el megfelelő kérdések. Lehet, hogy erre nincs manapság idő, de véleményem szerint ezek nem megspórolhatóak. Pláne nem, ha építő jellegű kritikát is tartalmaznak. Ezekben a tortúrákban születik az autonóm személyiség, aki képes stílust képviselni, vagy éppen teremteni. Ehhez leginkább bizalom, nyitottság és tolerancia szükségeltetik. Mindebben pedig nem állunk valami jól manapság, noha ez lenne az ország alapvető érdeke.

- Adódik a kérdés, hogy létezik-e egyáltalán magyar, vagy magyaros stílus?

- A nemzeti sajátosságok természetszerűleg beépíthetők a mindennapok megjelenési helyzeteibe, formavilágába. Ez a már pedzegetett önbizalom területe, hogy merjünk kérdéseket feltenni kifelé, hogy ne kényszerüljünk egy függő helyzetbe. Egy online rásegítéssel is átjárható világban ki kéne lépnünk már a kritikátlan befogadói szerepkörből. Nem egyszer találkozunk olyan divatosnak mondott tárgyakkal, illetve magatartásformákkal, amelyek egyszerűen nem adekvátak a korral.

- Ha visszagondol a saját egyetemi létére, mennyiben volt más a helyzet?

- Az egy olyan kor volt, ahol rendre eltanácsoltak attól, amivel éppen foglalkozni szerettünk volna. Tehát bizonyos korlátok ellenében kellett úgymond megvalósítani önmagunkat, míg ma erről nyilván szó sincs a mi diákjaink esetében. Ez az a helyzet, amikor már nem elég a kritikai hozzáállás az előbbre jutáshoz, hanem bizony le is kell tenni valamit az asztalra. Az egyetem feladata egyébként az is, hogy ne csak a kérdésfeltevést ösztönözze, hanem a válaszadást is.

- Aki stílust oktat, óhatatlanul, bármerre jár a világban, kicsit szakmai szemmel is nézi azt.

- Ez kivédhetetlen. Különösen az tud megragadni, amikor látom, hogy jól használják fel az anyagi lehetőségeket, illetve, amikor az új megvalósítása közben kisebb, de bátor rombolási attitűddel is találkozom. Külföldi társintézmények esetében látható, hogy az ott élők magukénak érzik az alma matert. Mondhatnám úgy is, egy humánusabb viszonyt alakítanak ki környezetükhöz.

Tóth Gábor Ákos

Nyomtatásra és gyengén látóknak!

Cikk információk:

Cím: A stílusos rektor
Dátum: '08.09.17
Kategória: Portré
Következő cikk: » Suri Imre a jazz érintésével
Előző cikk: « Szatmári Sarolta: a reneszánsz nagyasszonya

Kezdőlap

Hirdetés

Partnereink:







Minőségi parókák

Megrendelés: