Szatmári Sarolta: a reneszánsz nagyasszonya

Szatmári Sarolta, a múzeum igazgatóhelyettese elmondta, hogy a rendszerváltás óta francia mintára mintegy 42 borrend alakult Magyarországon, ebből tudomása szerint 8-10 vesz fel kizárólag nőket soraiba. A tokaj-hegyaljai születésű régész szakember gyerekként már kapcsolatba került a tőkékkel - a kacsolást bízták rá a felnőttek. Muzeológusként római kori szőlőművelési leleteket, illetve a tatai vár területén egy Zsigmond-kori borospincét ásott ki. Nyilván ez is sokat nyomott a latba, amikor felvették a Lorántffy Zsuzsanna borrend tagjai közé, ami csak megfelelő ajánló, illetve az avatás előtti próbatétel sikeres teljesítése esetén valósulhat meg. Ez utóbbi része a bekötött szemmel történő borfelismerés, valamint a lopóval történő szervírozás a hozzá tartozó kiselőadással kísérve az illető borvidékről, a fogyasztási szokásokról, a társítható menüsorról.
"A külső szemlélő többnyire csak azt látja, hogy díszes, korhű ruházatban emeljük úgymond a boros események fényét, de ez korántsem holmi parádézás, magamutogatás, hanem a borhoz társuló kultúra terjesztése, mégpedig nonprofit módon" - foglalja össze egy női borrend tevékenységének lényegét. A minta ezúttal is európai, bár ott inkább a borászkodó hölgyek alkotják ezen rendek magvát, míg nálunk a társadalmi felelősségvállalás iránt elkötelezett nők csoportosulnak, akik pozíciójuk révén tudják népszerűsíteni a borkultúrát. Meglepően sokan vesznek részt hölgyek sommeliere-tanfolyamon is, amire többek közt az is predesztinálja őket, hogy állítólag biztosabban ítélnek nyelvük ízlelőbimbói, mint a férfiakéi.
A kiállításba integrált hobbi természetbeni patronálói Tokaj-Hegyalja mellett hajósi és villányi pincészetek, ám a "borlovagnők" megjelenéseit saját maguknak kell finanszírozniuk - legtöbbször pályázati pénzek elnyerésével. A borrendbe egyébként többszörös a túljelentkezés, miközben évente mindössze 2-3 taggal bővülhet a jelenlegi tizenhét fős létszám.
